Az elengedésről sokan sokfélét írnak. Könnyen elérhető és működő "praktikák" után kutat ilyenkor az ember, de nem biztos, hogy a fától meg fogja az "erdőt" találni. Eszközök helyett szerintem sokkal hatékonyabb a szeretet, a megtartó kapcsolatok, az őszinteség és például az alkotás irányába kutakodni.
Nekem az elengedés azt jelenti, hogy egy nagyobb "jó" - mélyebb megértés, új öröm, értelem vagy összetartozás - tölti be a fájdalmas, bizonytalan, esetleg tehetetlen szituációt.
Sok-sok beszélgetés, magányos elcsendesedés és valós számvetés segítheti a lényeg megtalálását. Idő mire újból hinni "merünk" a megtartó emberi kapcsolatokban, sőt el is kezdjük azokat tudatosan táplálni. Erre az önismereti útra persze nem mindenki hajlandó rálépni.
Mennyivel könnyebb mást hibáztatni, mint címkézés nélkül tudomásul venni a múltat és szembenézni azzal, ami a jelenben a dolgom.
Pszichológusi videóim ide kattintva érhetők el.
Sokszor az elengedés nem egysíkú, mert több mindent érint. Ezalatt azt értem, hogy a múlt számos rétege miatt az elengedés összetettebbé válhat. Mit jelent ez? A közelmúlt eseményének az elengedése régóta elodázott tartalmakat - akár generációsakat - ugyancsak felhozhat bennünk. Így egy csapással "több legyet" - "hullámot" - kell eltalálnunk.
Az elengedés hiányát nem mindig lehet azonnal észrevenni. Van, amikor az állandósult kritikusság, a gyakori indulatiság vagy éppen a tartós örömtelenség mutat rá az elidegenedésre. Láttatják ezt a fajta „konzervációt” az indokolatlan védekezések, a megmentői vagy áldozati szerepkör, a vissza-visszatérő önvádlások, a fizikai betegségek és az egy helyben való topogás.
A múlt el nem múlik, amíg őszintén kapcsolatba nem kerülünk vele.
Lássuk most - párkapcsolati szinten - az elengedés folyamatát! Hogyan kell azt? Mit jelent elengedni?
1. Először is adódik a kérdés, hogy a közös élet által mit tanultam meg. Mivel lettem több? Mi erősödött meg bennem? Mit köszönhetek meg a másiknak? Miért lehetek Neki hálás? Mi a jó a rosszban? Amíg valaki nem képes ezekre a pozitív válaszokat megszülni, addig kevésbé vagy egyáltalán nem tud elengedni. Ez tehát akkor megy, ha a rosszban valamilyen értéket tudatosan felfedezek! Jöjjön pár példa! „Miután összejöttünk, azóta szeretem a kutyákat és a természetet.” „Megtanultam mellette főzni." „A legjobb az egészben a szülei voltak, mert velük éreztem azt, hogy végre családban vagyok.” Mindezek mellett másfajta eszenciákra ugyancsak ráláthatunk. Érdemes a tanulságokat egy mondatban összefoglalni. „A nemet mondást nem kell szégyellnem.” „Közös minőségi idő nélkül a kapcsolat elhal.” „Ha nem mondom ki azt, ami fáj, csak idő kérdése és érzelmileg kilépek.” „Fontos a békén hagyás, azaz hogy valóban engedjek a másiknak!" „A kevesebb az több." A veszteségek átfordításáról olvashatsz még A legegyszerűbb "méregtelenítő" eszközöd a hálaadás című bejegyzésemben.
2. Ha valaki hozzám jön, akkor a saját példámból okulva megkérdezem, hogy mit nem mert annak idején szóvá tenni vagy megcselekedni, azaz mit mulasztott? Be kell azt ismernem, ha az igaz volt, hogy sokszor nem akartam a jeleket tudomásul venni, dolgok árát "megfizetni", illetve nem volt bátorságom bizonyos témákra rákérdezni (időben tisztázó beszélgetést kezdeményezni). Jöjjön erre egy példa: „Szeretsz Te egyáltalán engem?”
3. Következő lehetőség az „oldásra”, ha szembenézek az esetleges játszmáimmal. Néha a szerelem kémiája totál eltakarja a mélyben húzódó üzeneteket. Erre mutathat rá a következő kérdés: tulajdonképpen mit akartam a „halálos” szerelemmel elfedni (pótolni)? Önmagamra és az adott szituációra vonatkoztatva: mi volt annak a haszna, hogy mindenáron belemerültem a megfelelésekbe?
4. További nézőpont: mennyire vagyok kontrolláló személy? Fel tudnám-e azt a vágyamat adni, hogy mindenáron irányítsak? Másképpen megfogalmazva: felismertem-e már azt a tulajdonságomat, hogy hatni (hatást gyakorolni) akarok és ezért nem tudok az elengedéssel mit kezdeni?
5. Újabb mód, ha szembesülök az akaratommal. Helyesebb a választásommal, sőt annak hiányával. Annak idején volt-e bennem elképzelés, egyfajta „vázlat”, hogy kire/mire vágyom, illetve mit érdemlek? Ha nem volt, akkor miért csodálkozom, hogy sehova sem jutottunk? Hagytam egyáltalán időt az udvarlásra? (Ezekkel a kérdésekkel sem az önvádlást szerettem volna fokozni, hanem a tisztánlátást és a megértést támogatni.)
6. Mi segíthet még az elengedésben? Például, hogy meg tudom-e, át tudom-e magamon a szakítás (csalódás, szomorúság) fájdalmát engedni? Ha valóban új lapot akarok nyitni, sőt már "építem" magamat, akkor mély lélegzetvételekkel és egy (illetve többszöri) határozott döntéssel képes vagyok az „elfájásra”! Az elengedés a belátás talaján meghozott értelmes döntés. Mindezekkel nem azt szerettem volna mondani, hogy minden hiány és szomorúság varázsütésre elmúlik, hiszen sokszor maradnak hátra hegek és fájdalmak, de ami elmúlt, beláthatom, hogy elmúlt és nézhetek inkább előre.
7. A múltból vagy áldozatként tudok kijönni vagy azzal a hittel, hogy felkészített engem egy rám váró jó dologra. Hogy vagyok ezzel? Vannak egyáltalán céljaim?
8. Hiszek-e abban, hogy az erő bennem van és megvannak az első pozitív lépésekhez az eszközeim? Gondolok itt arra, hogy pl. feladom a múlt miatti jóvátétel (el)várását az 'ex'-emtől, és helyette elkezdem azt magamnak megadni.
9. Hiszek-e abban, hogy amíg élek, mindent kibírok? Ha igen, akkor képes vagyok az elengedést egy feladatnak látni!
10. Hiszek-e abban, hogy a megpróbáltatás nem velem, hanem értem történt?
11. Az elengedés létezhetetlen elfogadás nélkül! El tudom-e azt fogadni, hogy az 'ex' csupán azt tudta adni, amire képes volt? El tudom-e fogadni a másikat olyannak, amilyen? Van, amikor az elfogadás a harag „megtanulása” után tud csak megtörténni. Amíg nem tudok haragudni, addig gyógyulni és megbocsátani sem.
Ha naponta a másiknak jót kívánok, illetve rendszeresen imádkozom érte, akkor ez oldja fel a leggyorsabban a neheztelésemet az irányába.
12. Hogy vagyok a meghittséggel? Vannak-e tudatosan működtetett baráti-rokoni kapcsolataim, illetve hobbijaim, valamint céljaim, amelyek derüt hoznak az életembe, sőt támogatnak a továbblépésemben? Hogyan okozok örömet másoknak?
13. Mit jelent számomra a tudatos jelenlét? Megtanultam-e már odafigyelni arra, ahol éppen most vagyok? Megélem a pillanatot? Akarom-e tudatosan élvezni a mai napomat? A figyelmem jó dolgokra való "rátanítása" csupán gyakorlás kérdése!
14. A következő aspektus pedig az eddig megtett lépéseimről szól. Képes vagyok-e magam előtt mindazokat a változásokat elismerni, amiket már az elengedés folyamatában megéltem?
15. Az elengedés egyeseknek azért nagyon nehéz, mert azt a rengeteg energiát (köztük pénzt) látják maguk előtt, amit eddig a kapcsolatukba belefektettek. Érdemes mindezekre úgy tekinteni, mint a tanulóleckék árára.
Végezetül pedig: ha a dolgoknak nem engedek, akkor tulajdonképpen a saját sorsom „folyását” akadályozom, azaz a magam életének a kibontakozásáról mondok le. Megéri?!
A nagy érzéseknek nagy az áruk. Erre a saját kínomból jöttem rá. Később láttam be azt is, hogy az Élet gyakorta különös módon tanít meg minket együttérzőbbé és egyben határozottabbá válni, sőt a megélt fájdalmon keresztül a felnőtt férfi/női szerepben megerősíteni.
A negatívumok nem Veled, hanem Érted történtek. Higgy ebben és halld meg azt az üzenetet, hogy szükséged van változásokra. Olyanokra, amelyeket zsigeri szinten is át kell, hogy élj.
Találj vissza önmagadhoz és a szeretethez!
Pszichológusi videóim ide kattintva érhetők el.
Az új pszichológusi podcastek meghallgathatók - akár vezetés, sütés-főzés, takarítás, futás közben - a Spotify-on, a Google Podcasts-en (Android, Google fiók) és az Apple Podcasts-en (iPhone, Macbook). Itt tudsz a többi hanganyagra is feliratkozni.
Ehhez a témához kapcsolódóan az alábbi blogbejegyzéseket ajánlom:
- El nem engedett exek
- Gyógyulás az elfogadás által
- A családod sorsa tovább él, benned is
- A negatív gondolatok felismerés és átdolgozása
- Laosz tanítása az elengedésről
Amennyiben a blogbejegyzések és a podcast-ek értéket képviselnek számodra, mi több, a továbbiak elkészítését támogatni szeretnéd, akkor azt a Patreon oldalamon meg tudod tenni.
Hálásan köszönöm!
(Képek forrása: https://pixabay.com)
